Én mindig azt mondtam, hogy a jó kapcsolat titka a távolság, hiszen jut elég idő magadra is, hiányzik is a másik, és így amikor találkoztok, valóban tartalmasak az együtt töltött órák. Ehhez viszont alapfeltétel a bizalom! Mateo-val a szülőhazámban ismerkedtem meg, és nagyon lelkes volt, hiszen csupán 200 km-re lakunk egymástól. Eljött hozzám több hétvégén is, jókat csavarogtunk, programoltunk, én is mentem haza, tényleg úgy éreztem, hogy minden stimmel. Hétköznapokon - amikor távol voltunk egymástól - is sokat beszéltünk egymással telefonon, cseten.
Egy napon viszont beszéltem az egyik otthoni barátnőmmel, és elmesélte, hogy "a pasim" más lányokat jelölget be a facebook-on és írogat rá cseten, és úgy nyilatkozik a hozzám fűződő kapcsolatáról, hogy az nem komoly. Ahogy ezt megtudtam, egyből próbáltam elérni telefonon, de már nem vette fel. Majd hajnalban kaptam egy üzenetet, melyben leírja, hogy nagyon sajnálja, de az exe iránt táplált érzéseit nem tudta még lezárni, és addig nem akar újba kezdeni, míg nem tiszta a feje, és reméli, hogy megértem.
Aha, persze, nyilván megértem. És nyilván azért ismerkedik, meg udvarol más lányoknak is, mert el akarja engedni az érzéseit az exe iránt. Talán mégsem olyan jó ez a távkapcsolatosdi!
